" A megerősítések olyanok, mint amikor magot vetünk a földbe. Először kicsíráznak, majd gyökeret eresztenek, és csak utána növesztenek hajtást -- átdöfve a talajt. Beletelik bizonyos időbe, amíg egy mag teljesen kifejlett növénnyé érik. Így van ez a megerősítésekkel is -- az első kijelentéstől a végső beigazolódásig bizony várni kell. Légy hát türelmes!"
- Louise L. Hay

 Amit az életöl akarok  ♥

Remélni jót és alkotni szépet Boldognak látni minden népet Megetetni az összes éhezőt Virággal ültetni be tar mezőt És meglocsolni a sivatagot Ez - mit az élettől akarok Békében nevelni sok gyermeket S ne legyen rémisztő a rengeteg Fény gyúljon fel az agyakban S az ember ne éljen akaratlan Csak az örömök legyenek nagyok Ez - mit az élettől akarok Emlékezni arra mi régen volt Becsülve tisztelni az öregkort Mert tapasztalás tanít jövőt És erős oltalmazhat serdülőt Hogy városokat ne fedjen el homok Ez - mit az élettől akarok A vérnek legyen végre értéke S nem kérdezve, hogy kérték-e Csak adni, magadból őszintén Hogy kísérjen a tudás, a fény S a gyermekek legyenek boldogok Ez - mit az élettől akarok

Fárosz a szívben

Az életemet adnám Értetek Ha elég tiszta lennék Hagynám szálakra szedni lényemet Mint egy eleven kelmét És hágcsóként az Ég felé vetném E lüktető fényfonalat Kaput nyitnék a Napnak testén Nektek – ha jön a Pillanat S milliószor is rám találhatna A teljes megsemmisülés Sötét gyötrelmét nem vetném latba Nem igézne menekülés Testem már nem több, mint avítt csipke Egy bíbor tüll lebbenése Nem fél attól, hogy árnyát veszítse Érintse a hajnal kése Átsejlik rajta a mennyek tüze És a földi poklok lángja Nappal a Szellem újszülött szüze Belehal az éjszakákba Így mért rettegném a halál nevét Fekete fényét ismerem Míg égi szikrám ragyog őrhelyén Mindig feltámaszt Istenem Hajdrik-Pató Selam Szeretet.......   ♥ Ha embereknek, vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a pengő érc és vagy zengő cimbalom. - És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is, és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki a helyükről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok. - És ha vagyonomat mind szétosztom is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból. - A szeretet hosszú tűrő, jóságos. - A szeretet nem irigykedik, - a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. - Nem vét a szemérem ellen, - nem keresi a maga hasznát, - nem gerjed haragra, - nem rója fel a gonoszt. - Nem örül a hamisságnak, - de együtt örül az igazsággal. - Mindent elfedez, - mindent hisz, - mindent remél, - mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy...

 “A szellemi valóság törvényei szerint nincsenek véletlenek.Önismereti utunk elején azt gondoljuk,ha többet tudnánk,akkor elkerülhetnénk a fájdalmakat ,sorscsapásokat... aztán pár év múlva ráébredünk,hogy nehézségek mindig vannak,lesznek, legfeljebb másképp kezeljük őket.A próbák mindig egyénre szabottak,és kristálytiszt...a pontossággal célozzák meg az ember fájdalmasan gyenge és sérthető pontjait.Mit vehetnek el tőled?Ami rád tartozik,s amivel sorsod,dolgod van?Semmit.Hogy meddig van vele dolgod,és mit nem tudsz Te nélkülözni? az más kérdés...Az ember itt a Földön mindennek legfeljebb időlegesen a birtoklója,még inkább bérlője. Ami fáj,az nem az ,hanem az ebből fakadó belátás hiánya: hogy eddig volt VELE dolgom,legyen szó személyről vagy állapotról.Mert elengedni nehéz!Azt,ami idáig az életem volt,de már nem az: megváltozott,mássá lett!Az IDŐ provokálja a változást,ami a természet törvénye.Emberként hiába szeretnénk rögzíteni azt,ami számunkra kellemes és jó, a hullámzás megismertet a pólus másik értelmével is...Ellenállunk a változásnak, mert ismeretlen,mert félünk tőle.Ha úgy érezzük,hogy életünkben nélkülözhetetlenné váltak bizonyos tárgyak, állapotok,emberek,akkor már függők vagyunk,szenvedélybetegek.S ennek lebontását is nekünk kell elvégezni,mint a felépítését.Minden,amihez ragaszkodunk,kötésével szenvedést okoz.Nem az a kérdés ,mit vettek el tőled,hanem az,hogy ami valóban a Tied,elvehetik-e?Minek az elvesztésétől félünk?Elveheti-e valaki a társad TŐLED?A közös tűzet Ti lobbantottátok fel a találkozásotokkal!Hogy mennyi ideig ég ez a tűz,az attól függ,hogy mennyi ideig tudjátok éltetni,táplálni odafigyeléssel és szeretettel. A tűz melegítő erejéért és lángjáért mindkét fél felelős.Ha kialszik,mindegy ki hibájából a hamun már nem lehet számon kérni semmit,de a szeretet,ha kell a másik helyett is cselekszik. Érezted,csak így tudnak szeretni,tisztelni,megbecsülni,ha beleragadtál ebbe a szerepbe,hogy a pénzedtől vagy gazdag és a pozíciódtól hatalmas...De vajon megtudtad-e osztani isteni lényed teremtését-akár csak a fölöslegből is-másokkal,akiket szeretsz,Vagy csak magaddal?Tán még magaddal sem?Boldog vagy így? Látod? A benned lévő Isten,ami nem hagyhatja,hogy boldogtalanul élj!Tesz,lép,cselekszik,hogy boldogabb,teljesebb légy.Hogy megtapasztald magadban,hogy aki adni tud,annak sosem fogy el...Persze fáj! Teérted! Érted?” :) A.J.

Szeretet nélkül az élet: halál. Ha egy férj megcsalja a feleségét, de mondjuk nem annyira, hogy el is akarja hagyni, ott maradna mellette, de az asszonynak fáj, nagyon fáj, mert megsérül a női önérzete. (...) Ha ilyenkor "csak" a nő sérül meg benne, helyre lehet hozni, ha nehezen is. Mert bár első indulatában elítél a megsebzett nő, mégis fölmenthet a benne élő bölcs Ember, aki tudja, hogy a nemi vágyakon túl létezik egy mélyebb szövetség közöttetek, amely nem sérült meg. Ha azonban az Ember sérül meg, akkor nincs tovább. Akkor nincs miről beszélni, mert ez a biztos jele annak, hogy hiányzik a férfi-nő vonzalomnál mélyebb, valódi szeretet.

      Ne távozzék szív  ♥   soha
szerelmétől messzebb,
mint a rózsát ahova
virulva vihessed.                                                                                       

„Akiről csodát vártál, azt hitted különleges, de kiderült, hogy belül ő mégiscsak üres...”

Annyira fáj, hogy nem törődsz velem, amennyire én szeretném, annyira fáj, hogy szeretlek, és ezt nem érzem már kölcsönösnek. Tudom, hogy csak akkor látlak újra, ha én elmegyek hozzád, és téged ez cseppet sem zavar, mint ahogy azt sem veszed észre, mennyi fájdalmat okozol közönyöddel nekem. De nem tudok túllépni rajtad, míg meg nem kaplak a tested és lelked teljes egészében, hogy te is azt érezd, amit én, hogy neked is fájjon minden egyes pillanat, amit nem velem töltesz, hogy fájjon minden egyes szívverésed, amikor rám gondolsz, hogy érezd, milyen, amikor szeretünk valakit. Nem vagy kőből, csupán kell valaki, aki megszelídít. Én vállalom ezt a szerepet, és ha sikeres leszek, akkor vagy örökké együtt élünk, vagy eldoblak, mert ezt is megérdemelnéd. De most még az a szerepem, hogy megszerezzelek, úgy, ahogy te tetted velem. Margaret Mitchell

"Bár bánat a szívnek távoli dolgok után vágyódni, vágyaidat ne tekintsd hiábavalónak: ami mára megvalósult, tegnap még képzelet volt." (Tatiosz)

 Élet  

Az jutott eszembe, hogy milyen is a víz, amikor evezünk. A csónak sodra idővel eltűnik, az evezők felverte vízfodrok a parthoz verődnek és örökre, nyomtalanul kihunynak. Ilyen az élet a vízen: nem létezik a múlt. És ha az ember felemeli előre a tekintetét, akkor csak a jövőt látja.

Charles Martin

Az idő nem áll (...) meg. Ez az idő lényege. Könyörtelenül halad.

Rachel Joyce

Az idő egyáltalán nem jelent semmit. (...) Élhetsz együtt valakivel éveken át, de a házasság akár a második héten tönkremehet.

Nevada Barr

Oly rövid az élet, és nincs bizonyosság afelől, hogy két cingár lelkünk otthonra lel majd egy örökkévalóságban. Meglehet, hogy csak itt és most élünk.

                   Szerelem                                                            

Ne felejtsd el: várnak. Mindig várnak! Akkor is, ha egyedül vagy, ha senkid sincs, ha üres a szobád, az ágyad, ha fagyos világban élsz, és sötét a láthatár. Akkor is, ha elhagytak, ha gyűlölnek, ha nem találtál társat, ha mindenki vadidegen körülötted - várnak! És aki vár, annak nagyon hiányzol! Épp úgy, mint neked ő. Ha fiatal vagy, és nincs még párod, és nem találsz később sem senkit, sőt, ha megöregedtél, és egyedül maradtál - ne felejtsd el: várnak! "Jövök!" - gondold a magányodban. Ő is ezt gondolja. És menj. És ő jön. Ez a bizonyosság szülte valaha az istenhitet.

Ha az ember szeret valakit - igazán szeret -, az örökre nyomot hagy a lelkén. Lakat kerül a szívére, amelyet mindig magával visz. Lehet, hogy elveszíti vagy elajándékozza a kulcsot, ám a lakat akkor is örökre vele marad.

Cora Carmack

     Fájdalom....

Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (...) Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj.

Müller Péter

Nichi-ya Nikoletta

Az élet értelme

Az élet értelme mindenkinek mást jelent,
szerelmet, családot, szebb jövőt, boldog jelent.
Az út gyakran göröngyös, mely a célig vezet,
s van, hogy az ember csak kínjában nevet.

Néha eltűnnek a csodák, s fájó minden lépés,
nincs, mi motiváljon, s üres minden érzés.
De addig nincs vége, míg nem adjuk fel,
"A remény hal meg utoljára", ezt ne feledjük el!

Mikor hirtelen minden reménytelennek tűnik,
s a lelkünkben a fájdalom sehogy sem szűnik.
Azt érezzük, hogy az életünk értelmét veszti,
s azt gondoljuk, hogy e helyzeten már nem segíthet semmi.

De tudnunk kell, hogy egyedül rajtunk múlik minden,
mert bennünk él a remény, s mellettünk áll Isten.
Bárki képes arra, hogy újraépítse kisiklott életét,
s meglelje a lét minden szépségét, s életének értelmét.

          ~Elmentél, már rég elmentél, most már mással vagy. Én is mással vagyok. De a szívem egy darabja még össze van törve. De már nem fáj, mert ezt a darabot elvitted magaddal, és örökké nálad lesz. Már csak a hiányát érzem. A hiányod, mert örökké hiányozni fogsz. És bár már nem vagyok szerelmes, mégis szeretlek, jobban, mint egy barátot, és azt hiszem, ez már nem fog változni. Amikor eszembe jutsz, nem akarom, de könnybe lábad a szemem. Ilyenkor egy éjszakán át sírdogálok, az emlékekre gondolva. Eszembe jut egy illat, egy tekintet, érintés, vagy néhány szó. Vannak dalok, helyek, filmek, amikről csak te jutsz eszembe. Megtanítottál szeretni, te voltál az első szerelmem, de az első szerelem mindig véget ér. Lehet nem kellett volna véget érnie, de mégse adtam utolsó esélyt, és talán ennek így kellett lennie. Boldog tudok már lenni, mert tudom, hogy te az vagy, valahol máshol, valaki mással, de boldog vagy, ezért én is!